...

Szlovénok

Laibach meg faszom, meg egyebek, nos legalább whiskey volt bőven, de minek. No 550-ért egy dupla, mert a hangom elmegy tőle. Közhely, egyebek, meg még egy kis séta, s biciklizés, de semmi disco, vagy egyéb. Még szerencse, pedig lehetett volna valami izgi is, de nem volt hál a jó égnek, a lehető legóvszeresebben ment le az egész, pedig vártunk mást meg egyebet, de csak a szokott panelek vergődtek egymás hegyén hátán, még ha az édes háromszöges nős-hím-nős felállás szóba is került (nem nálam).

Egyébként megbaszódhat minden fusztrált semmitmondó fasz, ki kiagyalta, hogy úgy legyen, hogy nekem ne legyen jó, pedig lehetne az is, de persze nem lesz, mert miért is lenne. Még jó, hogy szerelmes vagyok és másra terelhetem a gondolataimat, mert különben tombolnék, s szét forgácsolt emberi testrészekből emelt vánkoson pihentetném ernyedő testemet. Végül is lehet jobb ez, mint boncasztalon szülni. !KÉPZAVAR!

No, de sebaj, a máltai lovagok lesajnálva, a magyar betyárok által, pedig lehetne sapkám, nagy karimás, meg a Can I touch you egy jó csajozós duma, ha mást nem tudok elfogadhatóan némi alul vagy túl ejakuálással elgügyögni. Vagy nem? Végül is lehet, de persze nem. Mindegy.

Szerencsére ettől tűnhetnék értelmesebbnek is, de nem akarok, mert az olyan kispolgári lenne, hogy még rasszista modorban elkövetett ritmus lábbakkal verném szét a tulajdon kutyámat, egy csillagok alatti romantikus séta alkalmával. Álszerénység, s sznobizmus.

Ja meg 56, csak a berni események miatt volt. !NEM VITA TÁRGYA!

Persze lehet, hogy némi értelmesebb és közérthetőbb napszemüveg tánccal vígabb mulatság lenne, mint sok fölös jégkorongozó medvével, de hát ez van, ha nem tetszik, bár igazából nem kijárat, csak menekülési lehetőség.

A harmadik szemem befelé szűkülve sodródik egy asszonyosodó nőcske körül, vagy persze valójában nem, mert hogy megint felcseréltem az alanyt, de így még a végén sokkal provokatív lesz. Semmi nyúlvadászat, csak manó husi falás, mert aszongyák, hogy az ősi bogyó szokás, ne lepődj meg ha nem érted.

Egyébként meg így fél háromkor, a holnapi 10 órás focira tekintettel elmentem aludni. Na pá, majd a Twitteren legközelebb. !HAZUDTAM!

Hétvégi egyveleg, meg vissza tekintés, de mindegy.

Persze gurulhatott volna más is, meg maradhattam volna tovább is, de igazság szerint ha egy lépcsőről megemlékeztem, akkor itt az ideje kedvenc kocsmámról, meg mindenki Ferijéről is szólni pár szót.

Előbbi sajnálatos módon a kapitalizmus terjeszkedő, maga körül mindent bekebelező csapására lépett, mely egyfelől tetszetős (van asztali pörgős foci), másfelől tudjuk mi lesz az eredménye. Utóbbi viszont mér pont akkor, mikor én dolgozom, s nekem kell minden hülyeséget a világgal megosztanom egy internetes hírportálon. No mindegy, nem kesergünk, felszegett fejjel megyünk előre és jó lesz, majd valahogy.

Egyébként kicsit komolyabbra véve a hangot. Szóval ugyan már, ha még komolyan is gondolta (s az azóta felajánlott Gaspromos állást elvállalja is), akkor minek kellett őt a tisztújítók több, mint 90%-ának újra elnökké választani. No mindegy, no comment. Nézek inkább egy Dino Rossi filmet, bár nem vagyok benne biztos, hogy így kell leírni, de a Holy Mountint már csak-csak.

Egyébként holnap PASO, s a hányinger kerülget, mert ugye édes torkú, női énekes nélkül szart sem ér az egész, de menni kell, menni fogunk, még ha meghalunk is, az angyalát. Egyébként vigasztal, hogy már csak alig kell aludni, hogy reggel legyen, meg május 4., hogy J-M-J koncertre menjek, mert az jó lesz.

Egyébként még öregem, az átkozott Boris Vian olyan kurva jó, hogy azt már el sem hiszed, ettől jobban mostanában csak a Goulasch Exotica meg a Nigel Kennedy ütött nagyobbat életemben, de ezt most inkább hagyjuk, s köpjünk közösen a sírotokra (mindenki a sajátjára), vagy egyszerűen dögöljetek meg, de végül is mindegy.

Faszom az egészbe, avagy Spleennel telve

Na ennyit arról, hogy nem ragad magával ma este a spleen. A Vízkeleti bölcs beteget jelentett, s persze az utolsó utáni pillanatban jelezte ezt, ráadásul Manóhoz jönnek a barátnői, szóval itt ülök egyedül a halványan pislákoló képernyő fényében, s megint nem tudok magammal mit kezdeni. Valószínűleg az én generációm lépfenéje az unalom, mert mi a faszt csináljak egyedül.

No mindegy nem kesergek, végül is itt van Eszterházy, meg rengeteg másik nagyság, s valahogy csak elütöm az időt, még az is lehet, hogy írok valamit, bár ez így leírva képzavarnak tűnik nekem. Mindegy öregem, bassza meg magát mindenki aki nem érti. Kéne valami jó kis koncert, mert május 4. még messze van. Vagy egy „papír”, de nem nyígok, hagyjuk.

Egyébként minden ok, csak a faszom ki van, hogy nem lehet berúgni rendesen. Mondjuk így legalább friss leszek holnapra a focihoz, meg a Frankofón 5 filmjéhez. Bár lehet, hogy csak 4 lesz, mert Aszterix ide, Obelix meg oda, faszomnak sincs kedve hajnal négykor francia, olimpiás, majomkodást nézni.

Kéne valami jó kis botrány, mert megint érzek valami furcsa késztetést, amit nem értek. Mindegy, vigasztaljon az, hogy Anyeginnek végül is úgy alakult a tegnap estéje, ahogy azt megálmodta. Nem részletezem, nem az én dolgom.

Kellene valami, amitől nem érzem magam idegennek, valami, ami feldob aztán meg alám áll, de nincs, s valószínűleg nem is lesz. Minden mélységet egyedül kell bejárni, s nem kapunk hozzá zseblámpát. Nincs, nincs karácsony, csak paták. Na érted. Nem? Mindegy.

De egyébként jó, hogy az írásterápia még működik, s érzem a felhők eltűnését a fejem felől. Remélem nem is bántok meg senkit, bár már megtettem, vagy ki tudja? Mindegy, mindegy, mindegy. Égő cseresznyefa, könnyedző bodza bokor, ásító tulipán illetve egy álmos moha. A sejt szintig most nem megyünk le, nem volt elég a sav.

Kellene valami huncutság, valami, ahol egy pillanatra feloldódva megérezném az univerzum igazi erejét, hogy ne tántorodjak el semmitől. Mindegy, nem kell ez valójában senkinek. Megint én voltam az unatkozó, spleennel telt paulkemp, csak nektek, csak most, csak itt. Pá.

Éhes voltam!

Fényes üvegek között tört zsemlemorzsa vetít valami hülye fénnyel játszó képeket. Hogy hogyan is van ez már nem tudom, az emlék valamilyen ködös idő lepte helyre költözött. Biztos vannak pókhálók is arra felé meg minden, már valahogy nem emlékszem. Kicsit profán, kicsit közhelyes, de végül is mit is tudnák még mondani, ahogy a nap végül megöli a felvázolt képet.

Mit kell? Mit lehet? Ugyan már, mikor minden törött, s elbújva él egy hasadt világ egyik vagy másik felén. Igen talán ez lesz az, mikor a tükörben nem ismerem fel, hogy én vagyok, csak látom, de nem nézem. Badarság, az élet nem rendelkezik azzal a kiegészítéssel, hogy ne ismerjem fel a kézenfekvőt. Trivialitások vannak csupán, s nem létezik irreflektáltság.

Az idő meg pillanatok egymásutánja, azt hiszem, s egyikből következik a másik. Mint ahogy e sorok pörögnek cél nélkül, értelmetlenül egymás után, hogy minden fusztrációm kiömöljön egy fényesen világító képernyő teremtette világba.

Na ugye, megmondtam, hogy van velő, csak az összefüggés hiányzik. Mert minek is az, egy ilyen világban, hol a kohézió már réges-régen átadta helyét valami másnak. Pillanatokban élünk, minimalisták vagyunk (a szó pozitív értelmében), s nem látunk, de nézünk, hogy a minden kettéhasadt körülöttünk. A dolgok pedig mi leszünk, mi meg dolgok leszünk, s végül kések között feküdve álom lepi el szemünket.

Mindegy, talán túl mélyre ásom magam az összefüggéstelenség tengerében, s csak csapkodva kalandozok egy olyan helyen, melyet diffúz hártya választ el attól, mi tudatosnak nevezhető. Hát igen, az istenek meghaltak, újak születtek, s bokrokban hisznek az emberek. Civilizációk jártak ugyan úgy, s én már nem is tudom, hogy miért nincsen vallása az Internetnek, pedig azt hittem ez a pillanat is bekövetkezik. Mert ha Isten rátalált a televízióra, akkor az Internet szelleme is életre kelhetne. Hagyjuk.

Helyette inkább kalandozzunk el a végtelenbe, hogy valahogy visszataláljunk a kezdetekhez. Mert minek is lenne más, mint az ami van, s hiába bújik meg a hátam mögött a potencialitás hálója, a dolgok maradnak ugyan azok amik voltak, még e agyrém után is, melyet ilyen szépen tálaltam elétek. A zsemlemorzsa meg megsült, lett rántott hús, meg tócsni. Jó étvágyat.

???

Kicsit hiányzik amit itt csináltam annó, igaz kicsit minden meg is változott, s hogy lehetne e olyan mint régen, az három kérdőjel, mint ahogy azt a cím is bizonyítja. Minden esetre az élet a maga medrében egésszen jól halad, lassan diploma, félkész diploma munka...

De lássuk a lényeget. Hónapok óta semmi zöldség, csak az alkohol, meg a pszichedélia (a legutóbb mondjuk Hoffman nem indított el a biciklin úgy mint szerettem volna). Na szóval érted. Együtt élés...  (Manó szívecske) de ezt sokan tudják. A Bérlő eltűnt, Mr. StrangeBoot is, a Szerzetes viszont továbbra is szerelmetes, Anyegin meg tudjátok, no részeg mint mindig, s kurva jó képeket is csinál. 

Tegnap voltam egyébként Lajkó Félixen, meg egyébként az isten verte HAON-nál dolgozok, de hát kell a lóvé értitek, s a szerkesztői munka nem is olyan rossz. Na szóval a whisky fogyasztásom rendesen megsokszorozódott - fenébe a kommersszl, burzsujok vagyunk - de Félix egy óra pár perc után távozott, mi is - kis szájvízzel elment a rossz utóérzés.

Fácán, faszom, végül is nem volt rossz. Jogászok Ganxtát hallgattak, s olyan szofisztikáltan beszéltek, hogy az már hihetetlen. No mindegy. A románc elmarad, de végülis a felesre való meghívásra való felszólítás után rögtön rátérni, hogy aludsz e nállam nem túl előnyös. Bár ki tudja, a potencia mindenben benne rejlik, csak ritkán bukkan elő.

Csak hát az a bizonyos Cumi nem hiányzik, de legalább minden probléma nélkül építhettünk kocsma tornyot (sörösüveket és feles poharak egymáson, minél magasabbra). 

A ma reggeli esős foci viszont az agyamra ment, mintha kis apró vízcseppek értek volna, miközben angol tipusú bemelegítést nyomok. Erre varjál gomobot. Meg hallgas egy kis Jazz zenét, s menj haza aludni, hogy a Mukinak a fia rá ne nézzen a hosszú nyelű késre. No mindegy, ha szeretnétek, majd jelentkezek, egy új életformával, s gondolatokkal. A filmekkről meg tudjátok hol. Vagyok, voltam, remléhetőleg leszek is lekötelezett hívetek paulkemp.

Búcsúzkodás

Na ennyi volt olvasóim, azt hiszem több mint egy év után végleg felhagyok ennek a blognak az írásával. Mondhatni elegem van belőle, meg egyébként sem olyan ez már mint régen. Szóval könnyes búcsú meg ilyenek.

Azért nem kell elkeseredni, mert a másik projekt a fut és él míg úgy érzem, hogy van értelme és élvezem. Meg egyébként is gondolkodok valami újban, ami kicsit ilyen lesz, mint ez, meg nem is.

A lényeg, hogy belekezdek egy állat pszichológus eseteinek tárgyalásába. Majd a másik blogon lesz link, hogy hol is lehet lesz ezt olvasni. Az, hogy pontosan miről is fog szólni ez, még titok. Nem akarom előre lelőni a poént.

Na legyetek jók, és ha gondoljátok nosztalgiázzatok időnként egy-egy régi bejegyzéssel, mert azt hiszem, hogy azért van itt egy két jó poszt, még ha én már nem is értékelme őket annyira, mint régen.

Nos pápá olvasóim, egy másik dimenzióban, egy másik időben majd valamikor…

Újabb faszságok tömkelege

Na jó régen volt erre időm már megint. Bocs, de hát a vizsgaidőszak elveszi az eszemet. No de mindegy. Lássuk a lényeget. Holnaptól EB, volt verekedés, meg sok részegség, de semmiben nem vagyok vétkes, o'kay? Szóval, mint láthatjátok az életem semmiben nem változott, ugyan azokkal az emberekkel ugyan úgy, és ugyan ott csínálom ugyan azt, mint eddig is.

No akkor lássunk mást. Először is remélem mindenki gyakorolja a tükör előtt, hogy milyen arcot kell vágni köztéri olvasás közben. Mert ugye itt a jó idő, s mi sincs jobb, mint a szabad levegőben egy jó könyvvel a kézben pecsenyésre sülni, o'kay?

De nézzünk valami mást, hisz a múltkor valaki közölte velem, hogy az informatikusok és hozzájuk hasonló más állatfajok kocka fejűek, ami ugye nem meglepő, de akkor szembejutott, hogy vajon francia, vagy sima négyzetrácsokra hasonlítanak e inkább?

Egyébként tudta valaki, hogy a Bajnokok reggelijét megfilmesítették és Bruce Willis a főszereplő, vagy hogy Jézus cro-magnon-i volt, akinek a teste a végtelenségig regenerálódik 7 évente, s nem áll le egyszer csak a felhalmozódott méreganyagoktól. Ja meg persze ez a Jézus buddhista volt természetesen.

Azt tudta valaki, hogy végül is csak elkezdtem írni a diplomamunkámat Breat Easton Ellis és Edmund Husserl tárgykörében. Aki nem tudná összekötni, várjon egy évet és megmutatom nekem hogyan sikerül. (Aki meg nem tudja kik azok, az ássa el magát gyorsan, legalábbis az előbbi esetében.)

Más, látta már valaki a plakátokat, mármint a meleg plakátokat... tudom, hogy ez senkit nem érdekel, de szerintem viccesek. Tudom beteg vagyok és ráadásul önkényesen teszem ezt. Na most dolgom van Artimus Clyde békával meg a latino-val. Majd még lehet vissza nézek, ne adjátok fel... PÁPÁ

Éljenek a sajtkészítők, ha más nem maradt

Na kezdek magamhoz térni a kezdődő sokkból, amit az egri kirándulásom okozott, mindegy hagyjuk is, tőlem független okok miatt inkább nem szólnék róla. A lényeg, hogy megint Debrecenben vagyok, és már alig várom a ma estét, mert megyek színházba, oszt jó lesz. A Konzerv társulatának egy előadására, aki nem ismerné őket az így járt, a lényeg, hogy Anyegin Tündérke Bogárkája is keret tag, szóval nagy lesz a nemulass.

Más, mostanában néhány dolog felborzolta a szürkeállományom egy jelentős részét. Mondjuk a 60 milliárdos marihónaljás csekk by Kendermag, meg a többségben lévő ellenzék Kína ellenes szavazása. Az utóbbihoz annyit, hogy most már minek, egy kicsit lemaradtunk, meg így inkább egy tüske az MSZP oldalába. Szegény Katika. No mindegy. A másik meg, hát hogy is mondjam... Inkább hagyjuk, mert még beleér a kezem a bilibe.

Vessünk számot inkább arról, hogy miért ne igyunk és menjünk utána szabad bölcsis bulira. Egyszerűen megfogalmazva, mert nem jó. Hosszan megfogalmazva, mert kurvára nagy köpködés, meg balhézás, meg taxiba üvöltözés, meg más ajtaja előtt fekvés lesz belőle. Részegség, részegség, óh te mindenem...

Faszom, szóval Picur, meg köpködős Kitty, meg köpködős Anyegin a Svejk nevezetű vendéglátó-ipari egységben még oké, mert ott már tudják, hogy mit várhatnak egy bizonyos idő intervallum eltelte után, de hát itt. Na mindegy, a lényeg, hogy volt sör, meg phálinka, meg némi orosz tüzes víz, de ezek mind az unalomba kergetett jó szándékú kistestvérek testéből akartak kivájni egy szeletet, én meg majdnem összeverekedtem a tulajjal.

Ergo a fények nem mindig hazudnak, de a hangok, melyek csupán a köd fátyla mögül, testetlen entitások sustorgásától csak általam hallhatóak igen. Szóval marad a transzcendencia és a dionüszoszi mámor, kis nihilizmussal megfertőzve. Azaz éljenek az alkeszek, némi tudattágítással megspékelve. Ha pedig nem tetszik, akkor maradnak a sajtkészítők. S hogy miért pont ők? Azt már én sem tudom, de igazából azt, sem, hogy kéthónapnyi passzivitás után, hová lett az olvasó közönségem. Ne foglalkozzatok vele, szeretlek titeket. De most: „Csá gyíkok én léptem".

Sietek!

Na rohanok, holnap megyek Egerbe pontosabban Eger mellé Síkfőkútra. Ilyen intézeti baszás, seggnyalás meg szopás, hogy legyen mit utána kitenni az ablakba. Jönnek Holland diákok valami professzorral és az egész németül lesz, amely nyelven három szó az összes kincsem. Ja, Nein, Gaist (persze azt nem tudom, hogy így kell leírni e őket, az első kettő gondolom felismerhető, az utolsó meg a szellem akart lenni).

Addig is ma esete némi tőtike, a múlt héten meg volt Péterfy Bori meg a Love Band, jó volt, faya, de tényleg, ittunk, táncoltunk meg minden ilyesmi. Azért egy kicsit hiányzik, hogy Nyíregyen is bulizzak már egyet, de valahogy az istenért nem akar ez összejönni nekem. Szóval marad a kutató ház, mert hogy valójában az a megnevezése a célként megjelölt létesítménynek.

No azért néhány kellemes megjegyzés is, hogy minden rendben legyen. Megyek most zh, aztán meg mozi, aztán meg mint már említettem iszni, szóval lehet még a mai estében is valami potencia, csak még nem látom, hogy mi. A lényeg az, hogy a Cohen fivérek csak maradandót alkottak, én csak részeg leszek, s csak reggel 9-kor indulunk. Yes.

Amúgy most épp az Amerikai psychot olvasom ötödére, és még mindig élvezem. A kedvenc részem talán az, mikor bevallja Pat, hogy arra a fúrógéppel gyilkolós részre szokott maszturbálni a filmben. Meg amikor a patkány... de ezt inkább hagyjuk, szerintem már így is betegnek néztek, szóval inkább azt mondom, ahogy észrevétlenül csúszunk át az átlag Yuppy-ból a fene nagy kéjgyilkos vérben fetrengős őrültbe. Szinte nincs átmenet, egy sorral feljebb még normális volt.

No, de egyenlőre ennyi, mert már mennem kell, legyetek jók és szoba tiszták, ahogy arra a szülők neveltek, ne dobjátok le a szocializáció hámját, mert még betegnek fognak titulálni titeket. Na most már tényleg pá, mert már azon vitatkozunk, hogy mennyi az idő. PÁPÁ!!